8.rész

Nagyon sajnálom,hogy ilyen későn hozom az új rész,de a suli elszívja minden energiámat... :( Egyébként kárpótlásul most egy kicsit hosszabb részt hoztam.... :) Remélem tetszeni fog.... :) Örülnék a negatív illetve pozitív kommenteknek is eggyaránt... :))) Jah és el se hiszem,hogy túl vagyok az 1000 oldalmegtekintésen.... :))) Csúcsok vagytook... :***
Nagyon sötét van. Egy hosszú alagútban sétálok és nem látom a végét. Hirtelen zajokat hallok. Dani kiabál,de nem tudom merre van. Nem látom őt. Futni kezdek. Kiabálni akarok,de egy hang se jön ki a számon. Egyszer csak világos fénybe borul minden és látom Danit. Egy nő áll mögötte,de az arcét nem látom. Oda akarok futni hozzá,de földbe gyökerezik a lábam. Meg se tudok mozdulni. Egyszer csak a nő egy kést ránt elő és leszúrja Danit. Minden csupa vér. Érzem ahogy könnyek homályosítják el a látásomat és szép lassan végigfolynak az arcomon. Egy pillanatra sem tudom levenni a szememet Dani élettelen testéről. Az ismeretlen nő észre vesz és hirtelen eltűnik,a következő pillanatban pedig már mögöttem van. Érzem a leheletét a tarkómon,de nem merek megfordulni. Csak tehetetlenül állok. Hirtelen újra minden sötétségbe borul és én egy éles fájtamat érzek a mellkasomban.....
-Kicsim! Kelj fel!-Dani szavai rángattak vissza a valóságba.

Szorosan hozzábújtam,mellkasába temettem az arcomat és csak zokogtam. Nem tudtam mit jelenthet ez az állom,vagy,hogy egyáltalán jelent-e valamit,de egy biztos borzalmas volt. Az a tehetetlenség amit éreztem,hogy nem tudok segíteni egy számomra fontos személynek és,hogy a szerelmem a szemem láttára hal meg. Még álomnak is borzalmas volt.

-Nyugi törpe. Csak egy rossz álom volt.-simogatta a hátamat Dani,amitől egy kicsit megnyugodtam .

-Borzasztó volt!-szipogtam.

-Shhh...Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Vigyázok rád. Nem eshet semmi bajod.

-Szeretlek!-mondtam.

Nem szoktam csak úgy dobálózni ezzel a 9 betűs mágikus kis szócskával,csak akkor mondom ki ha tényleg úgy is érzem és bármilyen hihetetlennek is hangzik ez alatt a pár nap alatt totálisan belezúgtam ebbe a fiúba,akinek most a karjai közt fekszek.
-Én is szeretlek törpe. El sem tudod képzelni,hogy mennyire.-mondta Dani és valljuk be ezzel kicsit meg is lepett. Tudtam,hogy kedvel és,hogy fontos vagyok neki,de azt nem gondoltam volna,hogy ez alatt a néhány nap alatt ő is belém szeretett. Letörölt még pár kósza könnycseppet az arcomról,majd közelebb hajolt hozzá. Pár pillanatig csak néztünk egymást és én elvesztem Dani gyönyörű tenger kék szemeibe,majd ő még közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Mikor levegő hiányában muszáj volt elválnunk Dani elmosolyodott,egy aprócska puszit lehelt a homlokomra,aztán szorosan magához vont és így dőltünk vissza a pihe-puha ágyikómba.

Szerencsére az éjszaka hátralevő részében már nem tért vissza az álom ezért viszonylag nyugodtan aludtam. Kb 10 óra lehetett mikor felkeltem. Dani még édesen aludt mellettem,nekem pedig nem volt szívem felkelteni. Mikor már nem bírtam tovább feküdni egy puszit nyomtam Dani szájára,mire ő elmosolyodott.

-Jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap.-mosolyogtam.
-Csak még 5 percet kérek anya.-nevetett.

-Nem-nem fiacskám. Szó sem lehet róla!

-Anyuciiii... Lécciiii...-vékonyitotta el a hangját és nézett rám boci szemekkel.

-Háááát.....Nem is tudom. Mit kapok cserébe?-húztam még egy kicsit az agyát.

-Mit szólsz ehhez?-kérdezte és egy rövid ki s puszit nyomott a számra.
-Ez nem volt túl meggyőző kicsi fiam. Tudsz te ennél jobbat is. Nem de?-játszottam a csalódottat.
-Igazán? Hát akkor mit szólsz ehhez?-kérdezte és most egy rövid kis csókot kaptam.

-Azt hiszem már csak egy kicsi hiányzik,hogy beadjam a derekam.-mosolyogtam.

Több se kellet Daninak. Pillanatokon belül fölém kerekedett és hosszasan megcsókolt. Az idilli kis pillanatunknak apa hangja vetett véget.

-Csilla,ideje lenne kimásznotok az ágyból mer ebédre vendégeket várunk.-kiabált a fölszintről.

Na szuper. Csak remélni tudom,hogy nem Beáék jönnek. Vagy ha Bea jön is akkor othonhadja az az idegesítő libát.

-Maradj csak itt hozok valami reggelit.-bújtam ki Dani öleléséből.
Leslattyogtam a lépcsőn és nagy meglepetésemre apát a konyhában találtam a reggeli újságja és egy csésze kávé mellet.

-Jó reggelt.-adtam egy puszit az arcára.

-Neked is kincsem. Hogy aludtál? -nézett rám és közben mindkét szemöldökét az egekbe emelte.

-Elég jól és egyébként sem kel rögtön rosszra gondolni.-mosolyogtam és közben nekiálltam a reggeli készítésének.

-Én csak kérdeztem.-mosolygott apu.
-Persze-persze. Amúgy kik jönnek ma?-tettem fel a 2 milliós kérdést.

-Beáék. Meghívtam őket ebédre. Remélem nem baj.-mondta apu.

Pompás. És ez a többes szám gondolom azt jelenti,hogy jön a drága Zsófika is. Repesek az örömtől,hogy újra láthatom.

-Á dehogy és remélem az sem zavar,hogy Dani is itt lesz.

-Kincsem szerintem ez nem jó ötlet. Ez egy családi ebéd lesz.-mondta apa.
Mi az,hogy családi ebéd? Sem Bea sem Zsófika tudtommal nem tartozik a családhoz!! És ha már nekem el kel viselnem azt a libát akkor apu is el fogja viselni Danit,bármennyire is ellene van annak,hogy ő is velünk kajáljon.

-Ha Dani nem jöhet én se jövök!-mondtam és elindultam fel a reggelinkkel.

-Rendben van,de délre legyetek készen!-kiáltott utánam apa.

Gyorsan beavattam Danit a részletekbe majd miután megkajáltunk ő hazament,én pedig nekiálltam készülődni. Megmosakodtam,kivasaltam a hajam,felraktam egy kis sminket (szemceruza,spirál és szájfény) aztán előkotortam egy számomra megfelelő ruhaösszeállítást.

Elhatároztam,hogy nem érdekel senki és semmi,én nem fogok kiöltözni. Nem fogom játszani itt a pláza cicát amikor egy cseppet sem vagyok az,sőt épp,hogy rühellem őket. 
Olyan fél 12-re már el is készültem amikor épp kopogtak. Kinyitottam az ajtót és örömmel vetettem magam barátom karjaiba. Dani illedelmesen köszönt apunak,aki épp az asztalt terítettem majd felmentünk a szobámba. Kicsit hülyéskedtünk amikor megint kopogtak és ekkor én már tudtam,hogy megjött apu kis üdvöskéje és a kis libuska. Megfogtam Dani kezét és lementünk hozzájuk. Mindenki üdvözült mindenkit.bemutattam nekik Danit majd nekiláttunk az ebédnek. Az egész egy rémálom volt. Mármint a kaja finom volt meg minden csak az a liba.... Már közel voltam, hozzá,hogy kikaparjam azokat a smaragd zöld szemeit. Egész délután le se vette őket Daniról. Feltűnően még flörtölni is próbált vele,de az én drága barátom nem volt ebben partner. Ő inkább engem próbált nyugtatni mert látta rajtam,hogy nem sok hiányzik ahhoz,hogy nekiessek Zsófikának. Olyan 5 körül leléptek és végre én is lenyugodtam egy kicsit. Nem tehetek róla,de ettől a csajtól kiráz a hideg. Danival segítettünk apunak összepakolni aztán kimentünk egy kicsit sétálni. Nagyon szép este volt. A csillagok fényesen ragyogtak mi pedig csak céltalanul bolyongtunk a városban. Volt,hogy csak csendben sétáltunk,volt amikor egymás agyát húztok,vagy épp csak beszélgettünk. Csupa közönséges dolgok de nekem mégis sokat jelentettek. Mikor már nem bírtuk tovább a sétálást Dani hazakísért,kaptam tőle egy búcsúcsókot majd Dani elment én pedig bementem. Mivel a séta kicsit kifárasztott,ezért gyorsan letusoltam,felvettem a pizsit,bedőltem az ágyikómba és pár perc mulva már az igazak álmát aludtam.