8.rész

Nagyon sajnálom,hogy ilyen későn hozom az új rész,de a suli elszívja minden energiámat... :( Egyébként kárpótlásul most egy kicsit hosszabb részt hoztam.... :) Remélem tetszeni fog.... :) Örülnék a negatív illetve pozitív kommenteknek is eggyaránt... :))) Jah és el se hiszem,hogy túl vagyok az 1000 oldalmegtekintésen.... :))) Csúcsok vagytook... :***
Nagyon sötét van. Egy hosszú alagútban sétálok és nem látom a végét. Hirtelen zajokat hallok. Dani kiabál,de nem tudom merre van. Nem látom őt. Futni kezdek. Kiabálni akarok,de egy hang se jön ki a számon. Egyszer csak világos fénybe borul minden és látom Danit. Egy nő áll mögötte,de az arcét nem látom. Oda akarok futni hozzá,de földbe gyökerezik a lábam. Meg se tudok mozdulni. Egyszer csak a nő egy kést ránt elő és leszúrja Danit. Minden csupa vér. Érzem ahogy könnyek homályosítják el a látásomat és szép lassan végigfolynak az arcomon. Egy pillanatra sem tudom levenni a szememet Dani élettelen testéről. Az ismeretlen nő észre vesz és hirtelen eltűnik,a következő pillanatban pedig már mögöttem van. Érzem a leheletét a tarkómon,de nem merek megfordulni. Csak tehetetlenül állok. Hirtelen újra minden sötétségbe borul és én egy éles fájtamat érzek a mellkasomban.....
-Kicsim! Kelj fel!-Dani szavai rángattak vissza a valóságba.

Szorosan hozzábújtam,mellkasába temettem az arcomat és csak zokogtam. Nem tudtam mit jelenthet ez az állom,vagy,hogy egyáltalán jelent-e valamit,de egy biztos borzalmas volt. Az a tehetetlenség amit éreztem,hogy nem tudok segíteni egy számomra fontos személynek és,hogy a szerelmem a szemem láttára hal meg. Még álomnak is borzalmas volt.

-Nyugi törpe. Csak egy rossz álom volt.-simogatta a hátamat Dani,amitől egy kicsit megnyugodtam .

-Borzasztó volt!-szipogtam.

-Shhh...Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Vigyázok rád. Nem eshet semmi bajod.

-Szeretlek!-mondtam.

Nem szoktam csak úgy dobálózni ezzel a 9 betűs mágikus kis szócskával,csak akkor mondom ki ha tényleg úgy is érzem és bármilyen hihetetlennek is hangzik ez alatt a pár nap alatt totálisan belezúgtam ebbe a fiúba,akinek most a karjai közt fekszek.
-Én is szeretlek törpe. El sem tudod képzelni,hogy mennyire.-mondta Dani és valljuk be ezzel kicsit meg is lepett. Tudtam,hogy kedvel és,hogy fontos vagyok neki,de azt nem gondoltam volna,hogy ez alatt a néhány nap alatt ő is belém szeretett. Letörölt még pár kósza könnycseppet az arcomról,majd közelebb hajolt hozzá. Pár pillanatig csak néztünk egymást és én elvesztem Dani gyönyörű tenger kék szemeibe,majd ő még közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Mikor levegő hiányában muszáj volt elválnunk Dani elmosolyodott,egy aprócska puszit lehelt a homlokomra,aztán szorosan magához vont és így dőltünk vissza a pihe-puha ágyikómba.

Szerencsére az éjszaka hátralevő részében már nem tért vissza az álom ezért viszonylag nyugodtan aludtam. Kb 10 óra lehetett mikor felkeltem. Dani még édesen aludt mellettem,nekem pedig nem volt szívem felkelteni. Mikor már nem bírtam tovább feküdni egy puszit nyomtam Dani szájára,mire ő elmosolyodott.

-Jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap.-mosolyogtam.
-Csak még 5 percet kérek anya.-nevetett.

-Nem-nem fiacskám. Szó sem lehet róla!

-Anyuciiii... Lécciiii...-vékonyitotta el a hangját és nézett rám boci szemekkel.

-Háááát.....Nem is tudom. Mit kapok cserébe?-húztam még egy kicsit az agyát.

-Mit szólsz ehhez?-kérdezte és egy rövid ki s puszit nyomott a számra.
-Ez nem volt túl meggyőző kicsi fiam. Tudsz te ennél jobbat is. Nem de?-játszottam a csalódottat.
-Igazán? Hát akkor mit szólsz ehhez?-kérdezte és most egy rövid kis csókot kaptam.

-Azt hiszem már csak egy kicsi hiányzik,hogy beadjam a derekam.-mosolyogtam.

Több se kellet Daninak. Pillanatokon belül fölém kerekedett és hosszasan megcsókolt. Az idilli kis pillanatunknak apa hangja vetett véget.

-Csilla,ideje lenne kimásznotok az ágyból mer ebédre vendégeket várunk.-kiabált a fölszintről.

Na szuper. Csak remélni tudom,hogy nem Beáék jönnek. Vagy ha Bea jön is akkor othonhadja az az idegesítő libát.

-Maradj csak itt hozok valami reggelit.-bújtam ki Dani öleléséből.
Leslattyogtam a lépcsőn és nagy meglepetésemre apát a konyhában találtam a reggeli újságja és egy csésze kávé mellet.

-Jó reggelt.-adtam egy puszit az arcára.

-Neked is kincsem. Hogy aludtál? -nézett rám és közben mindkét szemöldökét az egekbe emelte.

-Elég jól és egyébként sem kel rögtön rosszra gondolni.-mosolyogtam és közben nekiálltam a reggeli készítésének.

-Én csak kérdeztem.-mosolygott apu.
-Persze-persze. Amúgy kik jönnek ma?-tettem fel a 2 milliós kérdést.

-Beáék. Meghívtam őket ebédre. Remélem nem baj.-mondta apu.

Pompás. És ez a többes szám gondolom azt jelenti,hogy jön a drága Zsófika is. Repesek az örömtől,hogy újra láthatom.

-Á dehogy és remélem az sem zavar,hogy Dani is itt lesz.

-Kincsem szerintem ez nem jó ötlet. Ez egy családi ebéd lesz.-mondta apa.
Mi az,hogy családi ebéd? Sem Bea sem Zsófika tudtommal nem tartozik a családhoz!! És ha már nekem el kel viselnem azt a libát akkor apu is el fogja viselni Danit,bármennyire is ellene van annak,hogy ő is velünk kajáljon.

-Ha Dani nem jöhet én se jövök!-mondtam és elindultam fel a reggelinkkel.

-Rendben van,de délre legyetek készen!-kiáltott utánam apa.

Gyorsan beavattam Danit a részletekbe majd miután megkajáltunk ő hazament,én pedig nekiálltam készülődni. Megmosakodtam,kivasaltam a hajam,felraktam egy kis sminket (szemceruza,spirál és szájfény) aztán előkotortam egy számomra megfelelő ruhaösszeállítást.

Elhatároztam,hogy nem érdekel senki és semmi,én nem fogok kiöltözni. Nem fogom játszani itt a pláza cicát amikor egy cseppet sem vagyok az,sőt épp,hogy rühellem őket. 
Olyan fél 12-re már el is készültem amikor épp kopogtak. Kinyitottam az ajtót és örömmel vetettem magam barátom karjaiba. Dani illedelmesen köszönt apunak,aki épp az asztalt terítettem majd felmentünk a szobámba. Kicsit hülyéskedtünk amikor megint kopogtak és ekkor én már tudtam,hogy megjött apu kis üdvöskéje és a kis libuska. Megfogtam Dani kezét és lementünk hozzájuk. Mindenki üdvözült mindenkit.bemutattam nekik Danit majd nekiláttunk az ebédnek. Az egész egy rémálom volt. Mármint a kaja finom volt meg minden csak az a liba.... Már közel voltam, hozzá,hogy kikaparjam azokat a smaragd zöld szemeit. Egész délután le se vette őket Daniról. Feltűnően még flörtölni is próbált vele,de az én drága barátom nem volt ebben partner. Ő inkább engem próbált nyugtatni mert látta rajtam,hogy nem sok hiányzik ahhoz,hogy nekiessek Zsófikának. Olyan 5 körül leléptek és végre én is lenyugodtam egy kicsit. Nem tehetek róla,de ettől a csajtól kiráz a hideg. Danival segítettünk apunak összepakolni aztán kimentünk egy kicsit sétálni. Nagyon szép este volt. A csillagok fényesen ragyogtak mi pedig csak céltalanul bolyongtunk a városban. Volt,hogy csak csendben sétáltunk,volt amikor egymás agyát húztok,vagy épp csak beszélgettünk. Csupa közönséges dolgok de nekem mégis sokat jelentettek. Mikor már nem bírtuk tovább a sétálást Dani hazakísért,kaptam tőle egy búcsúcsókot majd Dani elment én pedig bementem. Mivel a séta kicsit kifárasztott,ezért gyorsan letusoltam,felvettem a pizsit,bedőltem az ágyikómba és pár perc mulva már az igazak álmát aludtam.

7.rész

Meghoztam az új részt...! :) EZ egy kicsit rövidebb lett mint az eddigiek,de azért remélem,hogy tetszik...!! :) Nagyon örülök a 855 oldalmegtekintésnek a 3 eliratkozónak valamint annak,hogy szavaztatok... :)) Igyekszem minél hamarabb hozni az új részt csak sajnos a suli végett most lassabban megy... :(

Ma arra keltem,hogy valaki a nyakamat csókolgatja. Kicsit megijedtem,mert Dani neym aludt nálunk,ezért mielőtt még kinyitottam volna a szemem ellöktem magamtól én pedig az ágy végébe húzódtam. Nem láttam ki az idegen,mert ahogy lelöktem magamról ő leesett az ágy mellé.

-Azért máskor ne örülj nekem ennyire.-nevetett még mindig a földön fekve. Megismertem a hangját ezért gyorsan lemásztam mellé és megcsókoltam. -Ne haragudj,csak a szívbajt hoztad rám. -nevettem- Egyébként,hogy jöttél be? -Hát...Kopogtam,de senki nem nyitott ajtót,ezért felmásztam és csak reméltem,hogy nem zártad be az erkély ajtót.-vigyorgott.

Esküszöm ez a srác nem normális. Képes felmászni csak mert nem nyitnak neki ajtót.Én ezen már csak mosolyogni tudok. -Tudod,más normális ember ilyen esetben elmegy és visszajön később.-nevettem. -De én nem vagyok normális!-mosolygott azzal a lélegzet elállító mosolyával,majd egyre csak közeledett felém és megcsókolt.

-Ha nem mondod akkor hülyén halok meg.-mondtam miután ajkaink elváltak. -Na ne mond!-vigyorgott gonoszul,majd elkezdett csikizni. Egy ideig hősiesen tűrtem,de ő erre bekeményített. -Ne...! Kérleeeeek....! Hagyd abba....!-mondtam,de már csorogtak a könnyeim.

-Csak is 1 feltétellel.-mosolygott. -Bármit megteszek,csak engedj már el! Dani nem mondott semmit,csak nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Már nem bírtam tovább. Szép lassan közelítettem az ajkához,majd gyengéden megcsókoltam. Még 1 hete sincs,hogy ismerem,de azt hiszem szerelmes vagyok. Amikor vele vagyok úgy érzem megáll az idő,vagy csak lassabban telik,a szívem majd kiugrik a helyéből mikor megcsókol vagy a közelembe van. De mi lesz a vége a nyárnak és én hazamegyek? A kapcsolatunk kibírná? Dani észrevehette,hogy valami baj van mert szorosan magához ölelt és a hátamat kezdte simogatni. -Mi baj Csillus?-kérdezte és a szemében csöppnyi aggodalmat véltem felfedezni. -Semmi,csak...Áááá,mindegy inkább hagyjuk.-mondtam szomorúan. -Ne csináld már! Mond el kérlek.-nézett rám kiskutya szemekkel. -Csak azon agyaltam,hogy mi lesz velünk nyár után. Igaz,hogy csak pár napja ismerjük egymás,de én nagyon kedvellek,sőt talán kicsit még többet is érzek és nem tudom,hogy ez most jó-e vagy rossz,mert én nyár végén hazautazom és nem tudom mikor jövök újra.-mondtam és a szememből kicsordult egy kósza könnycsepp,amit gyorsan le is töröltem. Pár percig csak csöndben öleltük egymást. Mindketten elvesztünk a gondolataink tengerében,végül Dani törte meg.

-Nekem fogalmam sincs mi lesz két hónap mulva,de azt tudom,hogy mióta megláttalak nem tudlak kiverni a fejemből,életem minden egyes pillanatát veled szeretném eltölteni és nem akarlak elveszíteni. Mielőtt találkoztunk volna az életem csak a bulizás,csajok és a haverok körül forgott,de most semmi más nem érdekel csak Te! Élvezzük ki az időt amit még együtt tölthetünk és majd meglátjuk mit hoz a jövő.-mosolygott Dani és letörölte a kósza könnycseppeket az arcomról. Szorosan odabújtam hozzá és megcsókoltam. Soha életemben nem mondott még nekem senki ilyen szépeket. Bátran ki merem jelenteni,hogy szeretem ezt az idiótát minden hülyeségével együtt. Nem volt kedvünk ma sehová se menni,ezért úgy döntöttünk ithon maradunk. Apa azt hiszem a csajánál van szóval miénk az egész ház. Lementünk csinálni valami kaját,mert már kopogott a szemem aztán visszamentünk a szobámba. Wab camon beszéltem kicsit Dórival és bemutattam neki Danit. Amint látom kedvelik egymást. Szinte rögtön megtalálták a közös hangot,ezért magukra hagytam őket amíg én letusoltam. Mikor visszamentem még mindig beszélgettek. Csak mosolyogva néztem őket. Nagyon jó érzéssel töltött el,hogy a számomra két legfontosabb személy ennyire jól megérti egymást. Nagyon elrepült az idő. Észre se vettük és már be is esteledett. Elköszöntünk Dóritól,majd Dani elment tusolni amíg én kerestem valami filmet. Mire visszajött én már az ágyba voltam. Bemászott mellem,szorosan átölelt és így néztük a filmet amin én persze szokás szerint elaludtam.